A régi Görögországban és Rómában a borsfüvet nagyon kedvelték. Vergilius azt tanácsolta, hogy tegyenek a méhkaptár közelébe borsfüvet, a mézet édessé és illatossá teszi. Később elkerült szász országokba is, melyek tovább terjesztették. Amerikai telepesek magukkal vitték és teáját bélbántalmak és láz ellen használták. Az olyan szer, melyet borsfű levébe mártottak, állítólag kiváló szer volt a darázscsípés ellen.